Dublini anziksz

Minő különös rokonságban vagyunk mi, magyarok az írekkel? Nos, erről éppen eleget hallhatunk. Bizonygatják ezt – s talán nem ok nélkül – a zenével, irodalommal, antropológiával stb. foglalkozó szakemberek éppúgy, mint azok az utazók, akik megérezték ennek a csodálatos országnak a manóktól, tündérektől örökbe kapott atmoszféráját.

Teljesen mindegy, hogy Magyarországról, Japánból, Izraelből vagy Itáliából jöttél; mindannyiunknak van szíve, és az ír földet csak azzal lehet megérteni. Enélkül nem megy, bármennyit tudsz is a népzenéről, az „írók szigetéről”, az ír whisky eredetéről… Összekacsintásból, összekapaszkodó pillantásokból órák alatt megtanulod: erre a dallamra a legfáradtabb láb is megmozdul, ettől a whiskytől (igazi forrásvizekből, a legfinomabbak, esküszöm!) fölmelegedik a legdidergőbb lélek. Hamar leszünk szerelmesek a kék-zöld szigetbe, annyi bizonyos.

„A szív vágyának földje” – fogalmazta meg William Butler Yeats, Nobel-díjas költő hazájáról, s ennél pontosabb meghatározás talán nincs is arra, hogyan tart kezében, s miként nyugtat meg Írország egyenletes lélegzetvétele. A „recept” egyébiránt nagyon egyszerű: engedd el magad; ha úgy tetszik, sodródj. Hogy ezt a fővárosban vagy egy vidéki kiruccanáson teszed, teljesen mindegy. Nyugodt lehetsz, ez a sziget és ez a szeplős-mosolygós nép elveszni nem enged.
Ha kirándulást tervezel, számolnod kell azzal, hogy a fővároson, Dublinon kívül csupán néhány nagyobbnak mondható város közül választhatsz (Cork, Kilkenny, Limerick, Longford), a sziget többi része igazán vidék. Aprócska falvak, sok-sok, a magyar tanyának megfelelő település követi egymást, az egyébként nagyon jó minőségű utak mentén. De csalódni sehol nem fogsz, a sziget mindenütt igazi csoda. Autót viszonylag szerény tarifával lehet bérelni, aki tehát könnyen megszokja a „fordított” menetirányt, annak mindenképpen megéri. Ha pedig már az autóban ülünk, egy nap alatt kényelmesen megjárható az Észak-Írországban található Giant’s Causeway, az Óriás töltése – vagy sétánya – is, ahol néhány tízezer bazaltoszlop alkot egy furcsa, földöntúli „várost” kőorgonával, amfiteátrummal. (A Giant’s Causeway bazaltömlés, ám a tudományos magyarázat viszonylag keveseket érdekel. A legenda szerint ugyanis egy Finn MacCool nevű óriás építette ezt a különös „utat”, így akart a szerelmeséhez eljutni, aki a Skócia partjainál fekvő Staffa szigetén lakott.)

Dublin azonban – legszebb természeti tájak ide vagy oda – kihagyhatatlan. A belváros szíve, csakúgy mint Budapesten, Párizsban, Londonban, természetesen itt is a fővárost átszelő folyó, a Liffey közvetlen közelében található. A Grafton Street, a Temple Bar-negyed, a nemritkán XVIII. századi házakban működő pubok hangulata már valóban a lefordíthatatlan kategóriába tartozik. Olyan nyugalom és békesség keríti hatalmába az erre bóklászót, amit butaság volna mindenáron mondatokká faragni. Többször lenne jó olyan világban lenni, ahol nem megabájttal és kilométerrel, hanem saját lépéseinkkel mérhetjük azt, amit fontosnak tartunk.

S mivel péntek van, és dél elmúlt, azt hiszem, jöhet egy pint Guinness, néhány cent Jameson, meg egy jó CD, aztán – igaz, most csak gondolatban – irány: „a szív vágyának földje”.

A bejegyzés kategóriája: Utazás
Kiemelt szavak: , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.