Régi budapesti villák

Városi élethez szokott, attól elszakadni nem bíró, de a természetbe kívánkozó polgárok vágyait tükrözi megannyi, ma is eredeti formáját őrző 19. századi villa és nyaraló Budapesten.

A tehetősebb városlakók az 1830-as, ’40-es évektől kezdve építtettek maguknak villákat a belvárosi nyüzsgéstol távolabbi, kevésbé beépített, fasorokkal övezett utak mentén. Így alakultak ki a pesti és a budai villanegyedek: a Városliget és környéke, illetve a Duna másik oldalán a Sváb-hegy és a Zugliget nyaralóövezetei.

Az első villák kifejezetten ideiglenes tartózkodásra szolgáltak, ezért kevesebb szobával rendelkeztek, illetve a tulajdonost kiszolgáló személyzet is kisebb létszámú volt, mint egy-egy városi ház esetében. A ház szerves része volt a kert: a fák, a lugasok a természethez való közelséget jelképezték és kikapcsolódást nyújtottak.

Kezdetben klasszicista stílusú nyaralók épültek: a főhomlokzatot oszlopok díszítették, innen nyílt a széles lépcsőn megközelíthető bejárat, amely mögött a nappali, kétoldalt a kisebb szobák húzódtak. A klasszicista stílusú villa egyik eredeti formájában megmaradt példája a Csendilla villa Budán, a II. kerületi Budakeszi út 73. szám alatt. Szomszédja, a 71. szám alatti Kochmeister-villa a svájci stílust tükrözi: fontos szerep jut a fa építőanyagoknak, amelyek az egyre divatosabb veranda vázát is adják. Nem messze innen a romantika egyik szép példája látható: a Budakeszi út 36/b számú Rósa-villa feltehetően Hild József alkotása.

A polgárság elkülönülés iránti vágya ösztönözte az egyre nagyobb, állandó otthonnak számító városi villák építését. Az első pesti polgári villanegyed az Andrássy úton alakult ki, ahol már 1870-ben villatelkeket parcellázott a városvezetés. Az ide tervezett házak kisebbek és szerényebbek voltak a belvárosi palotáknál, de kényelmes otthont teremtettek. Kivétel nélkül kertes házak voltak, de aki végigsétál az Andrássy úton, maga is láthatja, hogy az udvarnak inkább szimbolikus jelentősége volt, mint valódi funkciója. A kert tette lehetővé a szomszédtól és az utcai forgalomtól való elkülönülést, valamint az általános nagyvárosi zsúfoltságban egyfajta státusszimbólum is volt, de a család életében egyelőre nem volt más szerepe. Az első, neoreneszánsz villák inkább a “kert fölött” álltak, bejáratuk is általában magasabb talapzatról nyílt, a bent lakók nem kiszaladtak az udvarra, hanem “lementek” a kertbe. Az első, állandó lakásul szolgáló pesti villának az Andrássy út 126. számú házat tartják, amelyről – a többszörös átépítés miatt – ma már nem tudható, miért volt egykor az út legszebb villája.

Az Andrássy út és a Dózsa György út sarkán – igaz, jóval később, 1905-ben – eredetileg villának épült a mai jugoszláv nagykövetség többször átépített, szecessziós épülete is.

Budán a 20. század elején egészen más stílusban épültek a villák: terméskő alapzatok, nagy kert és egyedi megoldások jellemzik az itteni épületeket. A XII. kerületi Ráth György utcában a 26. számú ház ma is őrzi eredeti, félköríves ablakát, és ugyancsak eredeti ötlet adta a 32. számú épület tetejének érdekes formáját.

Pesten a XIV. kerületben található számos különleges építészeti alkotás, amelyek közül például a Hermina út 47. szám alatti ház érdemel megkülönböztetett figyelmet. Tervezője Lechner Ödön, aki egyebek mellett az Iparművészeti Múzeum és az egykori Postatakarékpénztár alkotója. A Hermina úti villa – ma a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének székháza – érdekessége, hogy az utcai front felé néző télikertet kapott, és – akárcsak Lechner más alkotásai – magyaros motívumok díszítik.

A múlt század első felének villaépítési lázát mutatják a Városliget környéki területek (Stefánia út), valamint az Andrássy úttal párhuzamos utcák (Benczúr utca, Városligeti fasor) épületei is. Errefelé a villák közül sok felújítva, többszörös átépítés után ma múzeumnak vagy nagykövetségeknek ad otthont.

Modernebb felfogás tükröződik a budai Napraforgó utcai kísérleti villatelep házain. A “kisemberek” villái tulajdonképpen modern családi házak voltak, amelyek egyedi stílusa ma is üdítően frissen hat a budai hegyoldalban. Érdemes egy sétát tenni a Napraforgó utcában, ahol például a 3., az 5., a 7. és a 9. számú házak a 20. század első felében a magyar építészettől addig szokatlanul fiatalos stílust képviselnek. Az 1930-as évek villái közül kiemelkedik a Molnár Farkas által tervezett Lejtő út 2/a számú ház, amelyet 1933-ban a milánói triennálén a legjobb villának választottak.

A bejegyzés kategóriája: Környezetünk
Kiemelt szavak: , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.